Mucik mindennapjai - 2007. november 30.
Ez a nap sorsforduló az életemben. Délben már mindenki hazaért és kivétel nélkül szerfölött izgatottak voltak. Olyannyira, hogy már rám is átragadt. Nagyon vártak valakit. Később megállt egy autó a ház előtt. Jó házőrzőhöz híven ugattam ezerrel. És akkor megláttam ŐT.
Aprócska szőrcsomó. Bejöttek a kapun. Mint akit villámcsapás ér, úgy kaptam el az orromat, amikor nózink összeért. Közben Kingáék bementek, mi pedig Apával és a pamaccsal enni kaptunk. Érdekes módon egy fikarsznyit sem félt tőlem, sőt még nem átallott az orromba harapni. Természetesen nem fájt, de úgy nyüzsög ez kis izé, hogy nocsak.
Közben a Kinga „kielemezett” engem. Ő is szépnek talált, csupán a stoppommal és a szememmel nem volt megelégedve. De egyébként tetszettem neki. Ez a kis mitugrász meg folyton követ. Olyan, mint az árnyék. Amikor Kingáék indultak, hiába mondogattam, hogy ne felejtsék itt a szőrlabdát, de hiába.
Micsoda????? Hogy most már mindig itt lesz? Azért igazán megkérdezhettek volna engem is! Mondd, hová tűnik a nyugis életem? Ez a kis sajtkukac fenekestül felforgatja az egészet. A kis mocsok még a szőnyegemet is elfoglalja, sőt még a házamba is bevonszolta a szőrös valagát. No, most tényleg azt akarjátok mondani, hogy én leszek a dadája????
Égnek áll a szőröm, amikor hozzám ér! Bújik meg minden. Hééé, ez nem kívánatos testi kontaktus kisanyám. No, azért. Rágjad csak a virágot, majd szépen kapsz a pofádra Anyától. Már most megmondom haver, hogy itt bizony vannak játékszabályok, amelyeket szigorúan be kell tartani. No, például tilos az asztalt megrágni, a szőnyeget csócsálni és csak egyszer halljam meg, hogy bántod valamelyik csemetét.
Jól vigyázz Favorit’of Swiss Mountain Cherry-Cool, mert rajtad tartom ám a szemem! Na, jól van, gyere, feküdj ide mellém!
