Mucik mindennapjai - 2008. január 17.
Ma kihúztuk a gyufát Apánál, de rendesen. Sajnos a hirtelen esett hó előtt nem szedte össze senki a kutya kakit. Most, amikor elolvadt szörnyű látvány az udvarunk. Valóságos aknamező. Három nagy vödör végterméket szedett fel Apa. Mindenek voltunk csak úrihölgyek nem. Csupán hab volt a tortán, hogy inflagranti rajta kapott Apa, amikor felástuk az udvart. Akkora gödröt ástam a szomszéd ház falához, hogy amikor Cherryke beleállt, ki sem látszott belőle. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy gyorsan be kellene túrni, és végre nyugtom lehetne, de ekkor megérkezett Apa. Sajnos még letagadni, sőt Cherryre fogni sem tudtam, mert tiszta sár volt a mancsom és az orrom. Hát nem tettük zsebre, amit kaptunk. Komolyan foglalkoztatja Apát egy kennel építés gondolata. Természetesen Anya a pártunkat fogta, de Apa nagyon elszántnak tűnik.
Bízom benne, hogy Anyának sikerül meggyőznie majd, mert ha nem, vége a nagy szabad leskelődésünknek, meg a teraszon döglésnek. Bár kicsit ódzkodok a terasztól. Néha az udvarról felpillantva meg is ugatom. Furcsa még, meg kell, hogy szokjam. Olyan klasszul visszhangzik, amikor ugatok alatta, hogy ihajj.
Képzeljétek el, úgy eszünk Cherryvel, mint a sáskák. Tudni kell, hogy én, mióta Cherry itt van, nem eszem meg a felnőtt tápot. Tehát én is kölyökkaját kapok, természetesen nagyon figyelnek arra, hogy nehogy nagyon meghízzak tőle. Hetente egyszer kapunk főtt húst, amelyet élvezettel majszolok. Amikor kapunk valami extrát, mindig megvárom, amíg Cherry megeszi az övét, és csak azután fogok bele. Anya szerint olyan gonosz ez, mert szegény Cherry a nyálát csorgatva tekinget rám. Persze nem adok belőle neki, mert ő is kapott ilyet. Meg egyébként is, már nem vagyok olyan elnéző vele. Amikor alszok, illetve eszek, akkor jobb, ha békén hagy, mert szó szerint harapok ilyenkor. Egyébként lebirkózhat, meg csimpaszkodhat a bundámba, de szigorúan kiosztom, amikor úgy alakulnak a dolgok. A végén még a fejemre nő.
