Szent Bernáthegyi Baráti Kör

2009. június 3-án a Legfelsőbb Bíróság 75 millió Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét (MEOE-t). Az állattenyésztési törvényt és az ebtenyésztési rendeletet 10 éve megsértő szervezet az általa illegálisan rendezett kutyakiállítások miatt kapta a bírságot. Az ebtenyésztési rendelet előírásainak megfelelően, annak egy évtizeddel ezelőtti hatályba lépésekor 54 önálló jogú fajtatenyésztő egyesület alakult, melyek az FVM-től - pályázatok útján - elismerést szereztek fajtáik törzskönyvezésére, tenyésztés-szervezésére. Azonban mindezen jogkövető egyesületek ellehetetlenültek, mert a MEOE jogsértő módon nem származtatta rájuk a nemzetközi jogot.

Sajnos csak a február végén megjelenő Egyesületi Életben olvashatjátok majd hivatalosan, hogy március 17-én szombaton délután 14 órától klubnap lesz a MEOE székházban. Mivel oda is én küldtem be, gondoltam Nektek is szólok előre, hogy akit érint, az ne tervezzen más programot.

Reméljük, hogy az ünnepi hosszú hétvége szombatján mindenki bajmentesen eljut majd a célig, illetve utána haza. Ha jók az értesüléseim (és általában igen), akkor ezentúl minden negyedév utolsó hónapjában megrendezésre kerül a klubnap.
Az is eldőlt, hogy a klubkiállítás (2007. május 28, Kincsem Park) támogatója a Susa.

Az egész történet egy januári napon történt. Motoszkált bennem egy gondolat, hogy nekünk kutya kell, méghozzá egy bernáthegyi. A fajtaválasztásnál fő szempont volt ezen kutya legendásan jámbor természete. Elkezdtem hirdetéseket böngészni az interneten. Hozzá kell tennem, hogy a családom erről mit sem tudott. Mivel a gyors döntések híve vagyok, tudtam, hogy ezt a „kutya kell” dolgot véghez kell vinnem. Természetesen ne felejtsük ki az egyik fő szempontot amely a kiválasztást nehezítette. Ez pedig a PÉNZ! Volt egy összeg (30 ezer) amelynél többet nem tudtunk rááldozni. Sokan most legyintetek, hogy na ja.... Szó mi szó akkor ez nagyon is sokat számított. Mivel a kutya csak családi kedvencnek indult. Találtam is egy hirdetést amely megfelelő volt. Eddig oké, de hogyan adagoljam be a páromnak?

Érdekes módon simán ment a dolog, valószínűleg Ő is érezte, hogy valami hiányzik még. Másnap felhívtuk a megadott számot, ahol volt még egy hosszúszőrű kislány, aki csak ránk várt. Megbeszéltük, hogy vasárnap megyünk érte. Szombaton telefonált a tenyésztő, és azt mondta, hogy meg szeretné tartani a kutyust magának. De van egy ismerőse akinél szintén van egy ilyen kutyus. Megadta a telefonszámot amelyet felhívtunk, és vasárnap csak elindultunk a másik kutyáért. A tulaj nagyon kedves volt, a szülők nagyon szépek. Akkor a férjem, egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte, hogy lehetséges-e a törzskönyvezés? (Melyet természetesen utólag rendezünk.)
Az mondta semmi akadálya, vannak még új gazdik, akik jelezték, hogy Ők is szeretnék, ha nem gond várjuk meg Őket, mire döntenek. Amíg beszélgettünk felhozódott, hogy Ő csak hobbi célból tartja őket, Ő nem viszi sehová. Kissé keserűen megjegyezte, amíg nem a kutyát hanem a tenyésztőt bírálják, addig Ő nem kér ebből. Megegyeztünk abban, hogy jelentkezni fog.
Amikor hazaérkeztünk, beszereztünk olyan tápot amelyet Ő etetett vele. Hát mit mondjak... Minden tudományomat latba vetve készültek a jobbnál-jobb falatok diódarálón ledarálva, májkrémmel felturbózva, mert a tápot magába meg nem ette. Aztán eltelt egy hónap, semmi. Eltelt 2, még mindig semmi. Akkor már felhívta a Zoli, hogy mi lesz már? Talán nem bízott bennünk, vagy elfelejtette, nem tudom, közben ismét eltelt egy hónap. Újabb telefon, küldje meg a papírokat majd mi intézzük a dolgokat. Három nap múlva megjöttek a szükséges iratok, amelyeket elindítottunk a MEOE felé.
Aztán vártunk. Eltelt ismét egy hónap, eredmény nélkül, közben a kutya kinőtt a bébi osztályból. Folyamatosan telefonáltunk a MEOE-hoz, ahol csak faxhangot kaptunk. Érdeklődtünk a dokinál, nem jött semmilyen chip, papír, semmi. Akkor újabb telefon Pestre, immáron sikeresen, ahol közölték nyomtatványhiány volt, a jövő héten már biztosan megérkezik a törzskönyv. Eltelt egy újabb hét, bizony semmit nem kaptunk. Ekkor ismét a MEOE-nél próbálkoztunk, ahol közölték, már egy hónapja elküldték az orvosunkhoz. Megkerestük az orvost, akkor most mi van?
Végülis megtalálta egy kallódó dobozban. Ezután felkerestük az egyik ismerősünket, aki a helyi szervezet elnöke, vele rendeztük a törzskönyv átírását. Úgy éreztük révbe értünk! Ekkor már erősen sántított a kutya. Ekkor már volt egy tözskönyves kutyánk akit sehová nem vihettünk, mert ilyen „mozgással” csak lejárattunk volna mindenkit, akinek köze van hozzá.
Végül, ez a sántítás dolog is megoldódni látszódik, ám mivel mi imádjuk a kihívásokat, most a törzskönyv módosítást kell majd megoldanunk. Holnap hívjuk a MEOE-t, majd beszámolok a fejleményekről. A tenyésztővel szemben nincsennek ellenérzéseink, talán csak az, hogy nem tájékoztatott kellőképpen. Bizonyára sokan csak legyintenek, hogy ezek milyen hülyék voltak, de ez már így alakult. Akkor sem adjuk fel! Igaz, hogy a családunk már teljesen értetlenül áll előttünk, hogy egy kutyára ennyit áldozni (anyagilag), de akkor is így határoztunk. Ha minden rendben lesz a lábával, illetve a papírokkal, akkor tavasszal megpróbálkozunk vele egy kiállításon. Majd a szakértő szemek megmondják, ha alkalmatlan. Ha alkalmatlan, akkor megpróbálkozunk egy másik kutyával, immáron több tapasztalattal. Dolly pedig megmarad nekünk, mint a harmadik gyerekünk.
Akárhogyan is magyarázkodunk, mi is hibáztunk, de azt hiszem, hogy mindent ami tölünk telhető, megtettünk ezért a kutyáért!